Második feleség

Segítség! Ötféle rakott krumplit kell főznöm hétvégén!

Főzés vs. mozaikcsalád

Az étkezés a mozaikcsaládokban – tapasztalataim szerint – az egyik komoly feszültségforrás. (Na jó, persze, mozaikcsaládban bármi, a legapróbb pitiáner, jelentéktelennek tűnő ügy is hatalmás botrányt, veszekedést, üvöltést, de akár válást is tud produkálni – hallom máris a többi mozaikos anyatárstól. És igen, ez így van. Bármikor, bármi és bárhol – ez talán az egyik örök érvényű igazság. Ezen kell túllendülni. Ugye, milyen egyszerűen hangzik? És ugye milyen nehéz?

Korábbi írás “Törhetem magam a konyhában, fintorog a nevelt gyerekem!” címmel itt.

Visszatérve az étkezésekre: örök dráma tud lenni, vagy hatalmas nagyot gyakorolhatsz az elfogadás, tolerancia és nagyvonalúság terén. Adott ugye két (vagy akár több) család, aki összekerül. Mindegyik saját származással, háttérrel, szocializációval, szocio-kulturális háttérrel. Jobb esetben a család együtt élő része hamar összeszokik ezen a téren (is). Nyilván a mindennapokban meg kell találni a kompromisszumos ételeket, figyelembe véve az egyéni finnyákat vagy akár a táplálék-allergiákat, intoleranciákat. Már ez sem egyszerű. (De tényleg, van-e valami, ami egyszerű a mozaikcsaládban?)

Az egyik küldetés teljesítve. Egész jól összeraktad a menütervet, kitaláltad, ügyes vagy, örülsz.

Ó, de aztán jönnek a láthatási hétvégék. Amikor egy kérdés, vagy meg nem kérdezett kérdés hatalmas drámát tud generálni. Amikor egy tervezett étel személyes sértéssé, támadássá növi ki magát.

Korábbi írás: Láthatásos hétvége: körbe kell ugrálni a gyereket vagy sem?

 

Saját módszert dolgoztam ki a konyhában

Hát, kedves mozaikos anyuka, nagy feladat, nagy fába vágtad a fejszédet ilyen téren. Hogy én mit csináltam? Elővettem egy fehér lapot és felírtam azokat az ételeket, amiket, vagy amiknek egy részét nagyjából mindenki megeszi vagy megeheti, a közös gyerekek ugyanúgy, mint az előző házasságokból születettek. És ekkor jön a vicces rész: olyan ételeket kell választani, amiknek összetevőit tetszőleges variációban lehet kutyulni, kihagyni, találni 😀 Emlékszel, matekon az “n faktoriálisra”? Pont ennyi variációs lehetőség adódik. Mosolyt kérek.

 

És elkezdesz magadból hülyét csinálni (vagy belátni azt, hogy erőszakkal, rátartisággal, kitartással semmire nem mész, és különben is utálod, mikor valaki túrja át a másik tányérjára ételének valamelyik komponensét), és akkor beindul a nagy tolerancia-hadművelet. Vegyél elő X számú (igen, éppen annyit, ahányan vagytok) hőálló tálkát (a svéd láncnál szerintem tuti mozaikos anyuka tervezte a MIXTURA elnevezésű termékcsaládot), és tegyél fel Y-szor X-kérdést. Megint csak mosolyt kérek. Azért Y számú, mert a végére annyira megkavarodsz, hogy fogalmad sem lesz, hogy ki mit kért, és a végén talán már azt sem tudod, hogy fiú vagy-e, vagy lány (ez lehet, hogy általánosan is jellemző a láthatási hétvégéitekre, idővel jobb lesz, hidd el, de addig is, kérd meg a kedves férjedet, uradat vagy akárkidet, hogy igen, most van szükséged támogatásra, meg arra, hogy éreztesse, tizenötféle kaja között is Te még mindig az a kívánatos nő vagy, akit valaha magáénak akart).

Ha ezt a küldetést teljesítetted, akkor kezdd el összepakolni az összetevőket (vagy kiszedni egy főzési fázisban egy-két-három-X számú adagot), ha szerencséd van, valaki még segít is, adj hálát, hogy ennyire jó fej tudsz lenni. Told be a sütőbe, közben mosolyogj, majd amikor megsült, akkor (mosolyogva) kiteszed az asztalra és – mint a kezdő pincér – imádkozol, hogy egyik adagot sem rontottad el, semmit nem kevertél össze és semmiben nem hagytál benne valami – egyesek által mérgezőnek vélt – szörnyűséget. Közben ne felejts el mosolyogni! Ez fontos! Egy idő után Te magad is elhiszed, hogy ez a mosoly valódi és – ez a csoda – egy idő után azzá is válik.

Inspirációul: rakott krumpli – mozaik módra

  • Első adag: mindent bele. Durva, de van, aki ezt is megeszi. Eddig azt hittem, ketten is, de azóta kiderült, tévedtem, a tejföl nem finom.
  • Második adag (tojásmentes diétán lévő egyednek): krumpli, csivava-kolbász (cabanossi, de nálunk ilyen néven híresült el), tejföl.
  • Harmadik adag: krumpli, tojásfehérje (sárgája NEM lehet benne), csivava-kolbász (vagy nem, ez változik kétpercenként, két és fél éves a delikvens), tejföl
  • Negyedik adag: krumpli, tojás, tejföl.
  • Ötödik adag: krumpli, tejföl, csivava-kolbász.

Hát nálunk így, és a lízingelt gyerekeknek is kedveztem, a sajátjaimnak is, a közösnek is.

Így készül a Mozaik-krumpli 🙂

Nálatok hogy kell variálni a főzést láthatáskor?

 

(Köszönöm a történetet, amit olvasóm osztott meg velem, és járult hozzá a közléshez. További olvasói történetek itt.)

Lájkolj a Facebookon is, illetve csatlakozhatsz az ottani zárt női csoportunkhoz is, ide kattintva!

Egy másik blogon is megtalálsz: benéztél már az Anyaklikkre?

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!