Második feleség

Családi játszma: apám új barátnője kritizál

Mindig érdekes, amikor olyan olvasók találnak meg, akik az itt olvasott, jellemzően (kis)gyermekek kapcsán írt posztokat a maguk élethelyzetének megfelelően formálják, és akár felnőttként is felismerik, tulajdonképpen egy problémás mozaikcsalád formálódik körülöttük. Így volt ezzel Évi (35) nevű olvasóm is, akinek édesapja új párjával, felnőttként akadt nézeteltérése. Olvasói történet következik.

——————————-

Kétgyermekes anyuka lett apukám új párja

Édesapám két évvel ezelőtt összejött egy nála 17 évvel fiatalabb özvegyasszonnyal, akinek egy 10 és 12 éves gyermeke van (balesetben hunyt el a gyermekek apja, aki szintén jóval idősebb volt). Úgy alakult, hogy bár komolynak tűnik a kapcsolat, mégsem költöztek össze. Nekem van egy lányom, akivel szinte minden hétvégén apukámnál vagyunk, amióta csak megszületett. A nagypapa ezt a rendszert nagyon szereti, sőt mindig úgy éreztem, hogy neki is a szombat-vasárnapok szólnak a feltöltődésről, az unokája és a lánya jelenlétében. Örült neki, míg – mint utóbb kiderült – az új asszony kevésbé. Ennek valamennyire érthető oka van részéről is, hiszen ő hétköznap a saját gyerekeivel van, és hétvégén tudna a kedvesével, édesapámmal időt tölteni, de akkor meg mi vagyunk ott. Mit lehet tenni egy ilyen szituációban? Én a lánya vagyok, tudott rólam, amikor megismerkedtek, én is “járok” apu mellé csomagban (ahogy az ő gyermekei is hozzá, mellé), nem tagad meg csak azért, mert új párt talált.
 
Anya vs. anya, vagy apa kegyeiért küzdünk?
 
Marika (nevezzük így) egy ideig titokban furkálódott emiatt, csak apámnak és egy volt általános iskolai osztálytársam anyukájának panaszkodott, ami vagy visszajutott hozzám rajtuk keresztül, vagy nem. Ha előbbi történt, akkor viszont az jött le a beszámolókból, hogy ezek bizony komoly hisztik, amiket levág velem és a lányommal kapcsolatban. Volt olyan például, hogy minket kihagyott apám nyugdíjba vonulós ajándékvásárlásából (elég komoly, drága ajándék volt, amit sokan adtak össze), minden más közeli rokon és barát be volt szervezve, aztán bociszemekkel nézett rám, hogy ezen miért akadok ki picit. Máskor kiderült, (direkt?) szervezett  az én 35. szülinapos hétvégémre apukámmal elutazós, foglalóval fixált programot, ami miatt nagypapa nem tudott hozzánk eljönni tortázni (a barátnő is hivatalos volt, de ő soha, semmilyen invitálást nem fogad el, ami felőlem érkezik, a tőlünk kapott ajándékokat is rendre apunál “felejti”). Ekkor kezdtem felvonni a szemöldökömet, pedig a java csak ezután jött…

A meseirodalom klasszikus mostohája a Hamupipőkéből (Fotó: Rain0975, Flickr, innen)

 
Szombaton este a lányom játszott az imádott nagyapjával, amikor betoppant Marika, és elvárta, hogy azonnal ő legyen apukám figyelmének központjában. Én csendben jeleztem a nagypapának, hogy mehet, de a lányommal akkor zárják le szeánszosan a játékot, még fektesse le, hiszen megígérte neki, és ebből nagy sírás lehet, ha hirtelen papa eltűnik. Marika ezt nem viselte el, felpattant, és látványosan kiült a kertbe és láncban szívta a cigarettákat. Majd egy óra múlva köszönés nélkül elment.
 
Eltelt pár nap, egy Viber-üzenet érkezett tőle, hogy beszélnünk kellene, mert ő nagyon szereti apámat, de így nem tud vele lenni, ha mit ott tobzódunk akkor, amikor ő tudna vele romantikázni. Találkoztunk egy kis kávézóban napokon belül, kettesben, és miközben fejtegette, mi a problémája, nagyon hamar világossá vált, hogy az anyai kompetenciáim kritizálása mögé bújva igyekszik támadási felületet találni rajtam.
 
Az volt a legfőbb baja, hogy szerinte az egyszem lányommal sem bírok a múltkori esetet látván (hogy még a nagyapja és ő alkalmazkodjon, nem a gyereket intem csendre), mi lesz, ha lesz majd a testvére (tervezzük a tesót, erről ő is tud, csak egyelőre nem sikerült egy inszemináció sem, ősszel elindítjuk az örökbefogadási procedúrát, amire szintén volt megjegyzés a hölgy részéről). Ráadásul nagyon jól ismeri a gyermeknevelési elveimet: Kamillát nem büntetem, a hisztijeit, “rosszaságait” pedig nem úgy kezelem, ahogy ő már számtalanszor tanácsolta, például nem teszem be a jeges csapvíz alá. Nem véletlen, hogy ezen beszélgetésünk alkalmával többször megjegyezte azt is, hogy ő teljesen másképp látja, milyen a helyes gyermeknevelés, az ő gyerekei ennek fényében amúgy tökéletesek, és az én gondolataimat, tudományos érveimet is inkább elengedte a füle mellett, vagy legalábbis nekem nagyon úgy tűnt.
 
Szaranya vagyok?
 
Hajlamos vagyok mindent magamra venni, de azóta nem túlzás, ha a világ legszarabb anyukájának érzem magam a beszélgetés óta. Beszélgettem mással is a konfliktusunkról, s felvilágosítottak az anyatársak, hogy ez a vita és játszma valószínűleg nem rólam és a gyerekemről szól, hanem rólam és apukámról, meg hát arról, hogy ő miképpen tud/nem tud így kapcsolódni hozzá(nk). Nem teljesen értettem. Felfogni igen, de érteni nem igazán. 
 
Ráadásul én úgy éreztem, Marikával jóban vagyunk, én nem firtattam semmit vele kapcsolatban, elfogadtam apukám választását, és úgy éreztem, ő sem érzi kényelmetlennek a “mostohaanyai” szerepét. Még a gyerekeket is próbáltam összehozni, korban elég közel vannak ugyanis egymáshoz. Erre hátba támad…
 
Őszinte leszek, az, hogy az én és édesapám kapcsolata hogyan alakul miatta, nem nagy ügy, felnőtt vagyok. És fogalmam sincs, hogy most mit tegyek ezzel a helyzettel. Semmit? Ne foglalkozzak vele, majd a barátnője közelít, ha akar?
 
Hogyan tovább?
 
(Köszönöm a történetet, amit olvasóm osztott meg velem. További olvasói történetek itt.)

Lájkolj a Facebookon is, illetve csatlakozhatsz az ottani zárt női csoportunkhoz is, ide kattintva!

Egy másik blogon is megtalálsz: benéztél már az Anyaklikkre?

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. Simon Ilona Limmike says:

    Ne aggódj, szerintem apukád nem szereti eléggé a barátnőjét, mert különben többet akarna vele lenni és ezt közölné veled. Akkor nem a lányával és az unokájával töltené minden hétvégéjét – egy szerelmes férfi esetében ez így természetellenes. De az is lehet, hogy csak pipogya, vagyis nem mer kiállni a saját érdekeiért. Ha ezentúl is minden hétvégén odajársz, el fogod érni, hogy apukád egyedülálló férfi lesz ismét. A te életedben a férfi a férjed (gyermeked apja), nem pedig az apukád. Ha így megy tovább, a ti kapcsolatotok is rámegy erre – nem gondolod?

  2. Edit Pasztor says:

    Beszukult dolog lehet minden hetveget a papanal tolteni. Nyilvan sosem fogja megmondani a papa, hogy ritkabban menjetek-ha szeretne sem merne-, hiszen megsertodnel. En szerveznek minden honapban 1x (max ketszer) papas programot, amire onagysaga ugysem jonne el.

  3. Blueberry says:

    Van egy ferjed (vagy legalabbis egy pasi, ami abbol az egyetlen megjegyzesbol derult ki, h egy masodik gyereket is terveztek) es minden egyes hetvegedet a papadnal toltod a lanyoddal? A parod, hogy viszonyul ehhez? Es teljesen biztos vagy benne, hogy a papad ezt helyenvalonak tartja? Szerintem egy kicsit furcsa felallas. Erdekes, hogy a parod nem panaszkodik…


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!