Második feleség

Kibeszélhetem-e a férjem, pasim a neten?

A minap két kisgyermek mellett végre eljutottam az amúgy előfizetett HVG Pszichológia titkokról, hazugságokról szóló tematikus számához, amelyben Balla Eszter színművésszel készült a vezető interjú a témában. A beszélgetés tetszik, viszont becsípődött, és nem hagy nyugodni a téma. Eszter arról is beszél ugyanis, hogy vannak dolgok, amik egészen egyszerűen csak a pár két tagjára tartoznak egy idő után (ő a házasságkötést, a gyermekvállalást húzza meg határvonalnak, a nyilvánosság kizárására), és onnantól szerinte nem osztja meg az ember a barátnőivel, rokonaival és a fél világgal a problémáit, kvázi nem adja ki a párját és magát. Részben egyet is értek vele – részben nem.

400 nő van körülöttem egy zárt fórumon

A kérdés joggal izgat: akkor most nem illene a házasságkötésem után beszélgetni másokkal arról, hogy miként alakul a családunk sorsa? Engem, aki a blogomat is épp azért kezdtem írni (lassan három éve!), hogy a mindennapi történeteimmel, olykor panaszaimmal, egy hiánypótló tematikával megtaláljam a sorstársakat, annak reményében, hogy más is a homlokára csap, hogy vele is pont ezek vannak, így éli meg az élet dolgait (esetünkben mozaikcsaládosként, második feleségként). És basszus, én azt látom, hogy olyan virtuális teret, biztonságos közeget kanyarintottunk magunknak az éterben a blog köré, ahol a csatlakozóknak egytől egyig jól esik kicsit szusszanni, elmondani a többi hasonszőrűnek, ha valami bánt, ha a család, a férj egyszerűen nem ért minket meg (mert sosem volt ebben a helyzetben pasiként, vagy volt, de teljesen más mentalitású stb.). Fontos adalék, és ez nem derül ki egy kívülállónak: a második feleségek sokszor sehol máshol nem kapnak lehetőséget egyébként, hogy ventiláljanak kicsit a nehézségek kapcsán. Akkor hogy is van ez a “nem illik kitárgyalni a párkapcsolati problémáinkat” dolog? Ilyenkor is omoljon inkább magába? Nemár.

Forrás: rawpixel.com, Flickr, innen

Máshol falnak beszélne – tényleg

A mi netes fórumunkon is olykor panaszkodnak a feleségek, élettársak – a férjre, annak ellenére, hogy imádják társukat, de minden más megoldási kísérletük kudarcba fulladt már, és színvonalas támogatásra van szükségük. Jellemzően akkor nyomnak egy “csatlakozom”-gombot a fórumunkra. És milyen jól teszik! Itt kiszakadhat belőlük mindenféle kozmetikázás nélkül, a valódi érzelmekkel tarkított problémájuk, amit – a másik reakcióitól tartva esetleg – nem tudnak élőben megfogalmazni. De mi értelme ennek?

Ha valaki egy fórumon adja ki magát, érzéseit, onnantól maga is jobban rálát egy probléma természetére. És lehet, hogy a többiek nem adnak épkézláb tanácsot, vagy, ha adnak is, hiába, hiszen mindenkinek más az élete, más receptek válnak be, mások mondanak csődöt, de a jelenség, a felvetett probléma közös megvitatása esélyt ad adott esetben a nőnek, hogy intelligensen, lehiggadva álljon végül a férje, pasija elé aztán. Vagy ne álljon, mert a közösségben csevegve például rájön, ennél nagyobb bajok is vannak, netán leesik neki, hogy mondjuk ő látta rosszul a “világvége” helyzetet. Vagyis, hogy felesleges lett volna még mondjuk felpaprikázva a szeretett férfi torkának esni, amikor estére, másokkal megvitatva már porszemnyivé, de legalábbis vérnyomást már alig megemelővé zsugorodott a probléma. Ilyen szempontból a virtuális csevegés amolyan pufferként is funkcionál.

Mert csak hülyeségekre buzdítják egymást a nők?

Sok pasinak ez amúgy vörös posztó is: hogy mi nők csak egymást oltogatjuk, adjuk az idióta ötleteket a másiknak, problémázunk olyanon, ami nem probléma (ezek majdnem szó szerinti idézetek az olvasóim partnereiktől). Nos, lehet, igazuk van: lehet, hogy számára, férjként nem probléma valami, ami a párjának adott esetben akár szakítás közeli gondolatokat generál a fejében. De itt fontos az empátia: ami a párunk valóságában/világában baj, az úgy van, azt el kell fogadni. Hiszen ő így éli meg, hatással van rá = létező gond az ő mozijában. Tehát beszélni kell(ene) a pasival, férjjel erről. Ám a kommunikáció megfeneklik, a másik fél ilyen-olyan okokból elzárkózik, lezárja a dolgot valami számára evidens gondolattal, reakcióval, így elhal a megvitatás intim lehetősége a partnerek között.

Én az önsegítő csoportokra voksolok!

És pont ez a meg-nem-értettség, meg-nem-hallgatottság viszi a nőket például a virtuális térbe panaszkodni, megoldást keresni, “a szennyest kiteregetni”, sokszor tényleg több sikertelen, négyszemközti diskurzus után. Az önsegítő jellegű, tematikus közösség ereje pedig éppen abban áll, hogy OTT van, a tagjai meghallgatnak, megértenek, jelen vannak, lehetőség szerint ítélkezés, kritizálás nélkül akkor is, amikor a férj nem hallja meg, ami a szavaid mögött van. Szerintem ezekben a terekben van helye annak, hogy a másik feketítése nélkül kiadjuk kicsit a problémánkat, férjünket, partnerünket is. Ma a technika ezt teszi lehetővé. Gondolj bele: tollfosztásra már nem túl sokan járnak, és rendszeresen, a valóságban is időről időre összeboronálható női közösség sincs sok. A neten tudunk találkozni és megoldást keresni, nem a padon a kapu előtt. Nem mai dolog ez, lássuk be, csak a keretek változnak. Mi, nők már évezredek óta össze-összekacsintunk, segítjük egymást, súgjuk a titkokat, olykor mázsás súlyokat letéve ezzel. Én, személy szerint, egy ilyen női közösség virtuális vezetőjeként semmi kivetnivalót nem találok ebben. És ebben újra és újra megerősítenek a második feleségek beköszönő üzenetei, amelyek rendre így kezdődnek: “örülök, hogy idetaláltam, már azzal rengeteget segítettetek, hogy tudom, nem vagyok egyedül…”

————————————-

És milyen közösségről beszélek a posztban? Egy zárt, női csoportról, ahol második feleségek, élettársak gyülekeznek, vitatják meg a pozícióból adódó nehézségeket, örömöket feleségként, nőként, anyaként, mostohaanyaként. Ehhez a közösséghez csatlakozhatsz te is, ide kattintva, ha ugyanebben a cipőben jársz, meghallgatásra vágysz. Figyelem, bemutatkozót írj az adminnak, amikor jelentkezel!

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!